Az UV-nyomtatás a digitális nyomtatás egy egyedülálló módszere, amely ultraibolya (UV) fényt használ a tinta, ragasztók vagy bevonatok szárítására vagy kikeményítésére szinte azonnal, amint azok a papírra, alumíniumra, habkartonra vagy akrilra érnek – sőt, amíg az belefér a nyomtatóba, a technika szinte bármire nyomtatható.
Az UV-szárítás technikáját – a fotokémiai szárítási folyamatot – eredetileg a manikűrben használt zselés körömlakkok gyors szárítására használták, de a közelmúltban a nyomdaipar is átvette, ahol feliratoktól és brosúráktól kezdve sörösüvegekig bármire használják. Az eljárás megegyezik a hagyományos nyomtatással, az egyetlen különbség a felhasznált tinták és a szárítási folyamat – valamint az előállított kiváló minőségű termékek.
A hagyományos nyomtatásban oldószeres festékeket használnak; ezek elpárologhatnak és illékony szerves vegyületeket (VOC) szabadíthatnak fel, amelyek károsak a környezetre. A módszer hőt és egyben szagot is termel – és használ. Ezenkívül további szóróporokat igényel a festék ofszet folyamatának és száradásának elősegítésére, ami több napig is eltarthat. A festékek felszívódnak a nyomtatási médiumba, így a színek kimosódhatnak és kifakulhatnak. A nyomtatási eljárás főként papír- és kartonpapírokra korlátozódik, így nem használható olyan anyagokon, mint a műanyag, üveg, fém, fólia vagy akril, mint az UV-nyomtatás.
Az UV-nyomtatás során higany/kvarc vagy LED lámpákat használnak a kikeményítéshez hő helyett; a speciálisan tervezett nagy intenzitású UV-fény szorosan követi a speciális festék eloszlatását a nyomtatási anyagon, és a felvitel után azonnal megszárítja azt. Mivel a festék szinte azonnal szilárd vagy paszta halmazállapotból folyékony halmazállapotúvá alakul, nincs esélye annak, hogy elpárologjon, így nem szabadulnak fel VOC-k, mérgező füstök vagy ózon, így a technológia környezetbarát, szinte nulla szénlábnyommal.
A tinta, ragasztó vagy bevonat folyékony monomerek, oligomerek – kevés ismétlődő egységből álló polimerek – és fotoiniciátorok keverékét tartalmazza. A kikeményedési folyamat során a spektrum ultraibolya részének nagy intenzitású, 200 és 400 nm közötti hullámhosszúságú fényét abszorbeálja a fotoiniciátor, amely kémiai reakción – kémiai térhálósodáson – megy keresztül, és a tinta, a bevonat vagy a ragasztó azonnali megkeményedését okozza.
Könnyű belátni, miért előzte meg az UV-nyomtatás a hagyományos víz- és oldószeralapú termikus szárítási technikákat, és miért várható, hogy továbbra is egyre népszerűbb lesz. A módszer nemcsak felgyorsítja a termelést – ami azt jelenti, hogy kevesebb idő alatt többet lehet elkészíteni –, hanem a selejtarányok is csökkennek a minőség javulásának köszönhetően. A nedves tintacseppek kiküszöbölődnek, így nincs súrlódás vagy elkenődés, és mivel a száradás szinte azonnali, nincs párolgás, és így a bevonat vastagsága vagy térfogata sem csökken. A finomabb részletek a lehető legfinomabbak, a színek élesebbek és élénkebbek, mivel nincs felszívódás a nyomtatási médiumon: az UV-nyomtatás választása a hagyományos nyomtatási módszerekkel szemben jelentheti a különbséget egy luxustermék és valami sokkal kevésbé kiemelkedő érzetű termék előállítása között.
A festékek jobb fizikai tulajdonságokkal, fényes felülettel, jobb karc-, vegyszer-, oldószer- és keménységállósággal, nagyobb rugalmassággal rendelkeznek, és a késztermék is nagyobb szilárdsággal rendelkezik. Tartósabbak és időjárásállóbbak, valamint fokozottan ellenállnak a fakulásnak, így ideálisak kültéri feliratokhoz. Az eljárás költséghatékonyabb is – több termék nyomtatható rövidebb idő alatt, jobb minőségben és kevesebb selejttel. A VOC-kibocsátás hiánya szinte azt jelenti, hogy kevesebb környezetkárosítás történik, és a gyakorlat fenntarthatóbb.
Közzététel ideje: 2025. május 29.