UV nyomtatás egyedülálló módszeredigitális nyomtatásultraibolya (UV) fény felhasználása a tinta, ragasztók vagy bevonatok megszárításához vagy kikeményítéséhez szinte azonnal, amint az a papírra, vagy alumíniumra, hablapra vagy akrilra kerül – valójában mindaddig, amíg elfér a nyomtatóban, a technika használható nyomtatni szinte bármire.
Az UV-szárítás technikáját – a szárítás fotokémiai folyamatát – eredetileg a manikűrben használt zselés körömlakkok gyorsan száradó eszközeként vezették be, de a közelmúltban a nyomdaipar is átvette, ahol bármire nyomtatják, kezdve a feliratokon és prospektusokon. sörösüvegekhez. Az eljárás megegyezik a hagyományos nyomtatással, az egyetlen különbség a felhasznált tinták és a szárítási folyamat – és a kiváló minőségű termékek.
A hagyományos nyomtatásban oldószeres tintákat használnak; ezek elpárologhatnak, és illékony szerves vegyületeket (VOC) bocsáthatnak ki, amelyek károsak a környezetre. A módszer hőt és ezzel járó szagot is termel – és felhasznál –. Ezenkívül további porlasztóporokra van szükség a tintakiegyenlítési folyamat és a száradás elősegítése érdekében, ami több napig is eltarthat. A tinták felszívódnak a nyomathordozóba, így a színek kimosottnak és kifakultnak tűnhetnek. A nyomtatási folyamat leginkább papírra és kártyahordozóra korlátozódik, így nem használható olyan anyagokon, mint pl. műanyag, üveg, fém, fólia vagy akril, például UV-nyomtatás.
Az UV-nyomtatásnál hő helyett higany/kvarc vagy LED lámpákat használnak a térhálósításhoz; a speciálisan kialakított, nagy intenzitású UV-fény szorosan követi, ahogy a speciális tinta eloszlik a nyomathordozón, és a felhordás után azonnal megszárad. Mivel a tinta szilárd anyagból vagy pasztából szinte azonnal folyékony lesz, nincs esélye annak, hogy elpárologjon, így nem szabadulnak fel VOC-k, mérgező gőzök vagy ózon, így a technológia környezetbarát, szinte nulla szénlábnyommal.
A tinta, a ragasztó vagy a bevonat folyékony monomerek, oligomerek – néhány ismétlődő egységből álló polimerek – és fotoiniciátorok keverékét tartalmazza. A kikeményedés során a spektrum ultraibolya részében lévő, 200 és 400 nm közötti hullámhosszú nagy intenzitású fényt a fotoiniciátor elnyeli, amely kémiai reakción – kémiai térhálósodáson – megy keresztül, és a tintát, a bevonatot vagy a ragasztóanyagot azonnal megkeményedik.
Könnyen belátható, hogy az UV-nyomtatás miért előzte meg a hagyományos víz- és oldószeralapú termikus szárítási technikákat, és miért várható tovább népszerűsége. A módszer nemcsak felgyorsítja a gyártást – vagyis több készül kevesebb idő alatt – a visszautasítások aránya is csökken, ha jobb a minőség. A nedves tintacseppek eltűnnek, így nincs dörzsölődés vagy elkenődés, és mivel a száradás szinte azonnali, nincs párolgás, így a bevonat vastagsága vagy térfogata sem csökken. A finomabb részletek a lehető legfinomabbak, a színek pedig élesebbek és élénkebbek, mivel a nyomtatási közeg nem szívódik fel: ha az UV-nyomtatást választja a hagyományos nyomtatási módszerekkel szemben, az lehet a különbség a luxustermékek gyártása és a sokkal kevésbé érző termékek között.
A tinták jobb fizikai tulajdonságokkal, jobb fényességgel, jobb karc-, vegyszer-, oldószer- és keménységállósággal, jobb rugalmassággal rendelkeznek, és a késztermék szilárdsága is jobb. Ezenkívül tartósabbak és időjárásállóbbak, és fokozottan ellenállnak a fakulásnak, így ideálisak kültéri táblákhoz. Az eljárás költséghatékonyabb is – több termék nyomtatható rövidebb idő alatt, jobb minőségben és kevesebb visszautasítással. A kibocsátott illékony szerves vegyületek hiánya szinte azt jelenti, hogy kisebb a környezeti kár, és a gyakorlat fenntarthatóbb.
nézd meg többet:
Feladás időpontja: 2022.04.22